Magának az anyagnak a benne rejlő tulajdonságai képezik az alapot.
A PP bizonyos belső jellemzői alapvetően meghatározzák a hűtési folyamat nehézségét és jellegét. Félig{1}}kristályos polimerként a PP alacsony hővezető képességgel rendelkezik, ami azt jelenti, hogy a hő lassan halad át a csőfalakon belül. Ezenkívül a PP nagy fajlagos hőkapacitással rendelkezik, és az olvadás során rejtett kristályosodási hőt tartalmaz. Ez szükségessé teszi a jelentős hő eltávolítását a hűtés során az olvadt állapotból. Következésképpen a PP csövek nagy mennyiségű hő lassú és egyenletes elvezetését igénylik a hűtés során. A nem megfelelő hűtés könnyen belső feszültségek kialakulásához vezethet.
A hűtőberendezések és a formák kialakítása kritikus.
A méretező hüvely kialakítása a legfontosabb: a cső hűtéséhez és formálásához központi elemként szolgál. A hossza kulcsfontosságú paraméter: a túl rövid nem megfelelő hűtést és formálást eredményezhet, ami a cső deformációját okozhatja; túl hosszú túlzott súrlódási ellenállást válthat ki, növeli a vonóerőt és potenciálisan belső feszültségeket generál a csőben. A hossza jellemzően gondos megválasztást igényel a csőátmérő alapján. Ezenkívül a méretező hüvelyt kiváló hővezető képességű fémekből (például kopásálló -rézötvözetekből) kell gyártani. A belső vákuumkamra szerkezeti kialakítása közvetlenül befolyásolja a hűtési hatékonyságot és a csőfelület minőségét.
Távolság a szerszám és a méretező hüvely között: A gyártás során a kettő között meghatározott távolságot kell tartani. Ez lehetővé teszi, hogy az extrudált tuskó levegős előhűtésen-menjen át, mielőtt belépne a méretező hüvelybe, ami megkönnyíti a vákuumhűtést és az olvadt tuskó formázását. Megakadályozza a közvetlen érintkezés által-indukált hőcserét is, így elkerülhető a szerszámhőmérséklet-csökkenés vagy a méretezési hüvely hőmérséklet-emelkedése, ami veszélyeztetheti a folyamat stabilitását.
A hűtési mód kiválasztása kulcsfontosságú.
A PP csövek hűtése elsősorban két módszert foglal magában: merülő hűtést és porlasztásos hűtést. A módszer megválasztása jelentősen befolyásolja a hűtési hatékonyságot.
Merülő hűtés: Ezt a módszert általában kis{0}}átmérőjű csövekhez használják. Fő problémái közé tartoznak a hűtőtartályon belüli lehetséges függőleges hőmérséklet-különbségek és a felhajtóerők, amelyek deformációt okozhatnak, különösen a nagy-átmérőjű csövekben.
Permetezéses hűtés: PP-csövek esetén a permetező hűtés előnyös, különösen a nagy{0}}átmérőjű csövek esetében. A porlasztóhűtés a cső kerületén egyenletesen elosztott fúvókákat alkalmaz, amelyek nemcsak nagyobb hűtési intenzitást biztosítanak, hanem egyenletesebb hőátadást is, hatékonyan elkerülve a merülő hűtés hátrányait. A nagyobb hűtési hatékonyság elérése érdekében ködhűtés alkalmazható, vízgőzöléssel jelentős hő elvezetésére.
A minőség biztosításához elengedhetetlen a folyamatparaméterek pontos ellenőrzése.
Még kiváló berendezések esetén is a nem megfelelő folyamatparaméterek hűtési problémákhoz vezethetnek.
Hűtővíz hőmérséklete és áramlási sebessége: Kristályos polimerként a PP jellemzően fokozatos hűtést igényel, hogy minimalizálja a késztermék belső feszültségét. Ehhez változó hőmérsékletű, szegmentált hűtőtartályokra van szükség a hőmérsékleti gradiens létrehozásához, amely lehetővé teszi a termék lehűlését és fokozatos megkötését-, például a melegvíz, a melegvíz és a hidegvíz szakaszokon keresztül. A hűtővíz áramlási sebessége is precíz beállítást igényel: a túlzott áramlás felületi érdességet, foltokat vagy lyukakat okozhat; az elégtelen vagy egyenetlen áramlás világos foltokat, törési hajlamot, falvastagság-ellentmondásokat vagy túlzott oválisságot eredményezhet.
Vákuumszint: A vákuumméretező tartály vákuumszintjének szabályozása szintén kritikus. Általánosságban elmondható, hogy a vákuumszintet a lehető legalacsonyabb szinten kell tartani, miközben a csövek elfogadható megjelenési minőségét meg kell őrizni. A túlzott vákuum növeli a belső feszültséget a csőben, így a termék hajlamosabbá válik az alakváltozásra a tárolás során.
Húzási sebesség: A húzási sebesség közvetlenül befolyásolja a cső tartózkodási idejét a hűtővíztartályban. A nagyobb sebesség rövidebb tartózkodási időt eredményez, ami potenciálisan több maradékhőt hagy a csőben, és növeli a későbbi zsugorodási sebességet.