1. Polipropilén - PP
Extrudálási hőmérséklet: Széles tartomány, körülbelül 190-250 fok. Különleges olvadáspontja, de magas entalpiaértéke van, ami megfelelő lágyító- és hűtőkapacitást igényel.
Olvadékszilárdság és megereszkedés: Az alacsony olvadékszilárdság az egyik legnagyobb kihívás a PP lemezek (különösen a homopolimer PP) extrudálásánál. A szerszámkilépésnél a lemez hajlamos megereszkedni saját súlya hatására, ami rontja a vastagság egyenletességét. A nagy olvadékszilárdságú PP (HMSPP) vagy a PP kopolimer jobb választás.
Kristályosság és hűtés: Kristályos polimerként a hűtési sebesség és hőmérséklet (különösen a kalanderhenger hőmérséklete) jelentős hatással van a kristályosságra, az átlátszóságra és az utólagos zsugorodási sebességre. Pontosan szabályozott gradiens hűtőrendszerre van szükség.
Higroszkópia: Rendkívül alacsony; a szárítás általában szükségtelen (kivéve, ha rendkívül párás környezetben tároljuk).
Zsugorodási arány: Viszonylag magas (1,0-2,5%), amely fokozott figyelmet igényel a késztermékek méretstabilitására.
Főbb jellemzők / Kihívások: Erősségek: Könnyű súly, kiváló vegyszerállóság, mikrohullámú sütőben használható és magas költség{0}}hatékonyság. Kihívások: A megereszkedés és az élek vetemedésének szabályozása; a nagy átlátszóság eléréséhez hűtési eljárásokra és víztartályokra van szükség, ami nagyobb kihívást jelent a gyártásban, mint a PS esetében.
2. Polisztirol - PS
Extrudálási hőmérséklet: Körülbelül 180-230 fok. Kisebb különbségek vannak a GPPS és a HIPS között; a HIPS feldolgozási hőmérséklete általában valamivel alacsonyabb a gumi komponens miatt.
Olvadási szilárdság és megereszkedés: Jó olvadási szilárdság, különösen a GPPS-ben. A lap merev marad, amikor kihúzzák a szerszámból, minimális megereszkedéssel, ami lehetővé teszi a könnyű tapadást és formázást.
Kristályosság és hűtés: Amorf polimer, kristályos fázisátalakulással. A hűtési folyamat főként üvegesedés, nagyon alacsony zsugorodási rátával (kb. 0,4-0,7%) és kiváló méretstabilitással. A kalanderhengerek hőmérséklet-szabályozása viszonylag rugalmas.
Higroszkópia: Alacsony, és az előszárítás-általában szükségtelen.
Főbb jellemzők / Kihívások: Erősségek: A GPPS kiváló optikai átlátszósággal, nagy merevséggel és jó nyomtathatósággal rendelkezik; A HIPS jó ütésállósággal rendelkezik. Széles feldolgozóablakkal rendelkezik, és az egyik legkönnyebben extrudálható lapanyag.
Kihívások: A GPPS nagyon törékeny; a HIPS felületi fénye általában gyengébb, mint a GPPS; hő- és olajállósága közepes.
3. Polietilén-tereftalát - PET (APET)
Extrudálási hőmérséklet: Viszonylag magas, körülbelül 260-290 fok. Nagyon érzékeny a hőmérsékletre és pontos szabályozást igényel.
Olvadékszilárdság és megereszkedés: Az olvadékszilárdság közepes, az olvadék viszkozitása azonban rendkívül érzékeny a hőmérsékletre és a nedvességre. A megereszkedés szabályozása könnyebb, mint a PP-é, de nehezebb, mint a PS-é.
Kristályosság és hűtés: A kristályosodási sebesség viszonylag lassú. Nagy-átlátszóságú, amorf APET lapok állíthatók elő gyors hűtéssel (hidegvíz-tartály használatával). Az elégtelen hűtés idő előtti kristályosodáshoz vezet, ami fokozza a homályosodást és a ridegséget.
Higroszkópia: rendkívül magas! A PET olvadt állapotban nagyon érzékeny a hidrolitikus lebomlásra, ami a molekulatömeg csökkenését és a szilárdság elvesztését eredményezi. Párátlanító szárítót kell használni az 50 ppm (0,005%) alatti nyersanyagok nedvességtartalmának szigorú ellenőrzéséhez-ez a PET-extrudálás mentőöve.
Főbb jellemzők / Kihívások: Erősségek: Kiváló átlátszóság, fényesség, merevség és záró tulajdonságok (különösen az oxigén és a szén-dioxid esetében).
Kihívások: Szigorú követelmények a nyersanyagok szárítására és a berendezések tisztítására; a berendezésnek korrózióállónak kell lennie- (az ecetsav melléktermékei miatt); nagy nehézségekbe ütközik a hulladékanyagok újrahasznosítása és újrafeldolgozása.
4. Polivinil-klorid - PVC (merev)
Extrudálási hőmérséklet: Viszonylag alacsony, körülbelül 160-190 fok. Gyenge hőstabilitású, a tartózkodási idő és a hőmérséklet pontos szabályozását igényli.
Olvadékszilárdság és megereszkedés: Jó olvadási szilárdsággal és könnyű alakíthatósággal rendelkezik. Mindazonáltal az olvadék nyilvánvaló rugalmassággal és jelentős szerszámduzzadással rendelkezik, ami kompenzációhoz megfelelő szerszámajka-kialakítást igényel.
Hőstabilitás: A legnagyobb kihívás. A PVC feldolgozási hőmérsékleten lebomlik és HCl gázt bocsát ki, ami autokatalitikus hatású. Hőstabilizátorokat kell hozzáadni, és a berendezés csavarját, hengerét és szerszámát korrózióálló -ötvözetből (pl. bimetál hordókból) kell készíteni.
Hűtés: Amorf anyagként a hűtése viszonylag egyszerű. Alacsony hővezető képessége miatt azonban hatékony hűtőrendszerre van szükség.
Főbb jellemzők / Kihívások: Erősségek: Nagy keménység, jó lángállóság, kiváló időjárásállóság és rugalmasan állítható teljesítmény a formuláción keresztül.
Kihívások: Komplex összetétel (beleértve a stabilizátorokat, kenőanyagokat, módosítókat stb.); maró hatású a berendezésekre; és az egyre szigorodó környezetvédelmi és egészségügyi előírásokat.
5. Akrilnitril-butadién-sztirol kopolimer - ABS
Extrudálási hőmérséklet: Körülbelül 200-240 fok. A túl magas hőmérséklet a gumifázis leromlását okozza, és rontja a szívósságot.
Olvadási szilárdság és megereszkedés: Jó olvadási szilárdság, szabályozható megereszkedéssel.
Higroszkópia: Viszonylag magas. Bár nem olyan érzékeny, mint a PET, a nedvesség buborékokat vagy őrületeket okozhat a lap felületén. Általában 2-4 órás 80 fokos szárítás szükséges.
Hűtés és zsugorodás: Amorf anyag, mérsékelt zsugorodási sebességgel (kb. 0,4-0,9%). Magas üvegesedési hőmérséklete miatt azonban a kalanderhenger hőmérsékletét viszonylag magasra kell állítani, hogy elkerüljük a lemez felületi feszültségrepedését.
Főbb jellemzők / Kihívások: Erősségek: Kiváló egyensúly a szívósság, a felületi keménység, a fényesség és a feldolgozhatóság között.
Kihívások: Viszonylag magas nyersanyagköltség; mérsékelten ellenáll az ultraibolya sugárzásnak és a hosszú távú időjárási hatásoknak{0}} (adalékanyagok szükségesek); rendkívül magas követelményeket támasztanak a kalanderhengerek felületkezelésével szemben, ha magas-fényű felületet kívánnak elérni.